Jónás 2

¹És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.

²És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték [és] meghallád az én szómat.

³Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!

⁴És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!

⁵Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.

⁶A hegyek alapjáig sülyedtem alá; [bezáródtak] a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!

⁷Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.

⁸A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;

⁹De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.

¹⁰És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.