Zsoltárok 108

¹Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is [kész.]

²Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

³Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

⁴Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!

⁵Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!

⁶Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

⁷Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

⁸Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.

⁹Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

¹⁰Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

¹¹Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

¹²Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!

¹³Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.