Zsoltárok 22

¹Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

²Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

³Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

⁴Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.

⁵Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

⁶De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

⁷A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

⁸Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!

⁹Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, [és ]biztattál engem anyámnak emlőin.

¹⁰Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.

¹¹Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

¹²Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

¹³Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

¹⁴Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.

¹⁵Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

¹⁶Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

¹⁷Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek [s] bámulnak rám.

¹⁸Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

¹⁹De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.

²⁰Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.

²¹Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

²²Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

²³Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!

²⁴Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

²⁵Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.

²⁶Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!

²⁷Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.

²⁸Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

²⁹Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

³⁰Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.

³¹Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!