Zsoltárok 36

¹Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé. A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem;

²Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik.

³Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni.

⁴Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat.

⁵Uram, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig!

⁶Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!

⁷Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.

⁸Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.

⁹Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.

¹⁰Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre.

¹¹Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.

¹²Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!