Zsoltárok 41

¹Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.

²Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.

³Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.

⁴Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!

⁵Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?

⁶Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.

⁷Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:

⁸Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!

⁹Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.

¹⁰De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!

¹¹Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;

¹²Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.

¹³Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen!