Zsoltárok 57

¹Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült. Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.

²A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felőlem.

³Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét.

⁴Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.

⁵Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!

⁶Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela.

⁷Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!

⁸Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!

⁹Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.

¹⁰Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged.

¹¹Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!