Zsoltárok 59

¹Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn [embereket ]külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt. Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!

²Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;

³Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!

⁴Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek [ellenem]: serkenj fel előmbe és lásd meg [ezeket!]

⁵Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.

⁶Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.

⁷Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, [úgy mond], kicsoda hallja meg?

⁸Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.

⁹Hatalmá[val szemben] te reád vigyázok; mert Isten az én váram.

¹⁰Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim [romlását.]

¹¹Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!

¹²Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.

¹³Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.

¹⁴Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.

¹⁵Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.

¹⁶Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.

¹⁷Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!