Zsoltárok 75

¹Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

²Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.

³A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. Szela.

⁴A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

⁵Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

⁶Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől [támad] a felmagasztalás;

⁷Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

⁸Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.

⁹Én pedig hirdetem [ezt] mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

¹⁰És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.