Zsoltárok 9

¹Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.

²Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;

³Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;

⁴Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő- székben ültél, mint igaz bíró.

⁵Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.

⁶Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.

⁷Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.

⁸És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.

⁹És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.

¹⁰Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.

¹¹Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.

¹²Mert számon kéri a [kiontott] vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.

¹³Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;

¹⁴Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.

¹⁵Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.

¹⁶Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.

¹⁷Seolba jutnak a gonoszok, [oda] minden nép, a mely elfeledkezik Istenről.

¹⁸Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.

¹⁹Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!

²⁰Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! Szela.