Zsoltárok 92

¹Zsoltár, ének szombat napra. Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!

²Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.

³Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.

⁴Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.

⁵Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!

⁶A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:

⁷Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;

⁸Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!

⁹Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, [és ]elszélednek mind a hamisság cselekedők!

¹⁰De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.

¹¹És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.

¹²Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.

¹³Plánták [ők] az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

¹⁴Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;

¹⁵Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!