Jób 39

¹Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

²Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

³[Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak.

⁴Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

⁵Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

⁶A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

⁷Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

⁸A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld [gazt] felkeres.

⁹Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

¹⁰Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

¹¹Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

¹²Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

¹³Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

¹⁴Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

¹⁵És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

¹⁶Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

¹⁷Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

¹⁸De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

¹⁹Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

²⁰Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

²¹[Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

²²Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

²³Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

²⁴Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

²⁵A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

²⁶A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé?

²⁷A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?

²⁸A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.

²⁹Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.

³⁰Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem.]