Jób 40

¹Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:

²A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!

³És szóla Jób az Úrnak, és monda:

⁴Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.

⁵Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!

⁶Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:

⁷Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!

⁸Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?

⁹És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz- é, mint ő?

¹⁰Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!

¹¹Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!

¹²Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!

¹³Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:

¹⁴Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!

¹⁵Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör!

¹⁶Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!

¹⁷Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.

¹⁸Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.

¹⁹Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.

²⁰Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.

²¹Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.

²²Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, [és] körülveszik őt a folyami fűzfák.

²³Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.

²⁴Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!