Zsoltárok 140

¹Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!

²A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek.

³Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.

⁴Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.

⁵Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.

⁶Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!

⁷Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!

⁸Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela.

⁹A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.

¹⁰Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!

¹¹A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.

¹²Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.

¹³Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád előtt lakoznak az igazságosak.