Zsoltárok 141

¹Dávid zsoltára. figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.

²Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.]

³Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!

⁴Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!

⁵Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.

⁶Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.

⁷Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.

⁸De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!

⁹Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!

¹⁰Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!