Zsoltárok 19

¹Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.

²Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.

³Nem [olyan] szó, sem [olyan] beszéd, a melynek hangja nem hallható:

⁴Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.

⁵Olyan ez, mint egy vőlegény, a ki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát.

⁶Kijövetele az ég [egyik] szélétől s forgása a [másik] széléig; és nincs semmi, a mi elrejtőzhetnék hevétől.

⁷Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt.

⁸Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.

⁹Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak.

¹⁰Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.

¹¹Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van.

¹²Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.

¹³Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől.

¹⁴Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm.