Zsoltárok 30

¹Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.

²Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!

³Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.

⁴Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.

⁵Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.

⁶Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.

⁷Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.

⁸Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!

⁹Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?

¹⁰Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!

¹¹Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.

¹²Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.