Zsoltárok 31

¹Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.

²Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem.

³Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.

⁴Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem.

⁵Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten.

⁶Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.

⁷Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;

⁸És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sőt] tágas térre állatod lábaimat.

⁹Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

¹⁰Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.

¹¹Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem.

¹²Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

¹³Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.

¹⁴De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.

¹⁵Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől.

¹⁶Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.

¹⁷Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba.

¹⁸A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.

¹⁹Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt.

²⁰Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől.

²¹Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!

²²Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.

²³Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek!

²⁴Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!