Zsoltárok 38

¹Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!

²Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

³Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.

⁴Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.

⁵Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.

⁶Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.

⁷Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.

⁸Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.

⁹Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!

¹⁰Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa - az sincs már velem.

¹¹Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.

¹²De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.

¹³De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.

¹⁴És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.

¹⁵Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!

¹⁶Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!

¹⁷És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.

¹⁸Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.

¹⁹De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,

²⁰És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.

²¹Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!

²²Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!