Zsoltárok 44

¹Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

²Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

³Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

⁴Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

⁵Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

⁶Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

⁷Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

⁸Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

⁹Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

¹⁰Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

¹¹Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

¹²Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

¹³Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

¹⁴Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

¹⁵Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

¹⁶A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

¹⁷Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

¹⁸Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

¹⁹Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

²⁰Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

²¹Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

²²Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

²³Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!

²⁴Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

²⁵Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

²⁶Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!