Zsoltárok 45

¹Az éneklőmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesről. Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla.

²Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké.

³Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsőségedet és ékességedet.

⁴És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért [és] jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed.

⁵Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében.

⁶Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája.

⁷Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.

⁸Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged.

⁹Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felől királyné áll ofiri aranyban.

¹⁰Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.

¹¹Szépségedet a király kivánja; hiszen urad ő, hódolj hát néki!

¹²Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked.

¹³Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája.

¹⁴Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szűzek [vonulnak] utána, az ő társnői; néked hozzák őket.

¹⁵Bevezetik őket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába.

¹⁶Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed őket fejedelmekké mind az egész földön.

¹⁷Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékről nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek!