Zsoltárok 49

¹Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!

²Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.

³Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.

⁴Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.

⁵Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,

⁶A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?

⁷Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.

⁸Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;

⁹Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.

¹⁰De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.

¹¹Gondolatjok [ez:] az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön.

¹²Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.

¹³Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. Szela.

¹⁴Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól.

¹⁵Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor [az] megragad engem. Szela.

¹⁶Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;

¹⁷Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.

¹⁸Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:

¹⁹[Mégis] az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.

²⁰Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.