Zsoltárok 50

¹Asáf zsoltára.

²A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

³Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.

⁴Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

⁵Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!

⁶És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.

⁷Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

⁸Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.

⁹[De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

¹⁰Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

¹¹Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai [tudva vannak] nálam.

¹²Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

¹³Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

¹⁴Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

¹⁵És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.

¹⁶A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?

¹⁷Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

¹⁸Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

¹⁹A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.

²⁰Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

²¹Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]

²²Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

²³A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.