Zsoltárok 5

¹Az éneklőmesternek a nehilótra, Dávid zsoltára. Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat!

²Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!

³Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok.

⁴Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz.

⁵Nem állhatnak meg szemeid előtt a kevélyek, gyűlölsz te minden bűnt cselekedőt.

⁶Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr.

⁷Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben.

⁸Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd előttem a te útadat!

⁹Mert nincsen az ő szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvökkel hizelkednek.

¹⁰Kárhoztasd őket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el őket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened.

¹¹És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod őket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet.

¹²Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal.