Zsoltárok 64

¹Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet.

²Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől.

³A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket.

⁴Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.

⁵Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?

⁶Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.

⁷De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.

⁸És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja.

⁹Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.

¹⁰Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek.