Zsoltárok 63

¹Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

²Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

³Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

⁴Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

⁵Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

⁶Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

⁷Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

⁸Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

⁹Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

¹⁰Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

¹¹A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.