Zsoltárok 88

¹Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:

²Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

³Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

⁴Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

⁵A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.

⁶Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

⁷A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.

⁸Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

⁹Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

¹⁰Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

¹¹Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?

¹²Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

¹³De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

¹⁴Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tőlem?

¹⁵Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

¹⁶Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

¹⁷Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.

¹⁸Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség.