Zsoltárok 89

¹Az Ezrahita Ethán tanítása. Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal!

²Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, [mondván:]

³Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:

⁴Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.

⁵És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében.

⁶Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?

⁷Igen rettenetes Isten [ő] a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.

⁸Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged.

⁹Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.

¹⁰Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet.

¹¹Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.

¹²Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.

¹³A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos.

¹⁴Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt.

¹⁵Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!

¹⁶A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.

¹⁷Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.

¹⁸Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.

¹⁹Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat;

²⁰Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt,

²¹A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt.

²²Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt;

²³Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit.

²⁴És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva.

²⁵És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre.

²⁶Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája!

²⁷Én meg elsőszülöttemmé teszem őt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.

²⁸Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] ő vele.

²⁹És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait.

³⁰Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;

³¹Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:

³²Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat;

³³De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom.

³⁴Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.

³⁵Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?

³⁶Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap.

³⁷Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. Szela.

³⁸De te [mégis] elvetetted és megútáltad [őt,] és megharagudtál a te felkentedre.

³⁹Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az ő koronáját.

⁴⁰Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit.

⁴¹Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt.

⁴²Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.

⁴³Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harczban.

⁴⁴Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted.

⁴⁵Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.

⁴⁶Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tűz?

⁴⁷Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!

⁴⁸Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? Szela.

⁴⁹Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra!

⁵⁰Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,

⁵¹A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.

⁵²Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.